A szívritmuszavarnak a túl lassú, túl gyors vagy szabálytalan szívverését hívjuk. Az egészséges emberek pulzusszáma meglehetősen változatos. A szívverés fizikai aktivitás közben felgyorsul, pihenés vagy alvás közben pedig lelassul. Sőt, az se feltétlen kóros, ha a szív időnként kihagy egy-egy ütemet. Szívritmuszavart jelezhet a tartósan 100 feletti és 60 alatti pulzusszám. A szívritmuszavarok nem csak a szívverés számát és ritmusát tekintve változatosak, hanem aszerint is, hogy mely részét érintik a szívnek, és hogy milyen súlyos következményeik vannak. Bizonyos szívritmuszavarok nem veszélyesek, mások viszont a szív elégtelen működésével párosulnak, amely során a szív nem tud elég vért pumpálni a vérerekbe. Szélsősége esetben a szív le is állhat egyes szívritmuszavarok miatt, amely életveszélyes állapot, és azonnali beavatkozást igényel. A szívritmuszavar gyógyszerekkel, a szívbe ültetett eszközökkel vagy műtéttel általában jól kezelhető.
Okok
A szív önállóan is képes az izomösszehúzódásokért felelős elektromos jeleket, az ingerületet, előállítani és vezetni. A szívritmuszavarok gyakran ennek a szív alapritmusát diktáló ingerületképző és -vezető rendszernek a hibás működéséből fakad. Az ingerületképző és -vezető rendszer szívizomsejtekből áll, így ritkábban az is előfordulhat, hogy a szívnek olyan része kezd el ingerületet képezni, amelynek nem ez az eredeti feladata, hanem az izommunka. Ahogy öregszünk, a szívünkben a korral bekövetkező kedvezőtlen változások és egyes szívet érintő betegségek következményei károsíthatják az ingerületképző és -vezető rendszert. Akár az egészséges szívben is lehet a szívritmuszavar közvetlen kiváltó oka például a kiszáradás, a vércukorszint normálistól való eltérése vagy az erős érzelmi stressz. Néhány szívritmuszavartípus okait még csak kevéssé tárták fel.
Tünetek
A szívritmuszavarok nem okoznak feltétlen tünetket. Gyakori, hogy csak akkor fedezik fel a szívritmuszavart, amikor más okból kifolyólag vizsgálják meg a beteget. A tünetek közé tartozik:
Gyors szívverés
Lassú szívverés
Szívdobogás érzés
Tartós fáradság és gyengeség
Szédülés
Mellkasi fájdalom
Légszomj
Ájulás
Az utolsó négy tünet, már igen súlyos. Ha ezek közül jelentkezik valamelyik, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni.
A szívritmuszavar kockázatát növelő tényezők
A szívritmuszavar kockázatát növeli minden olyan tényező, amely szív elöregedését és károsodását okozza. Tehát idősebb életkorban nagyobb valószínűséggel jelenik meg a szívritmuszavar. Az életmódot illetően a kávéfogyasztás, dohányzás és alkoholfogyasztás tartozik a jelentősebb kockázati tényezők közé. A keringési rendszer betegségei közül a magasvérnyomás és koszorúér-betegség járul hozzá a leginkább a kockázatokhoz. Különböző szívműtétek szintén magasabb kockázattal járnak a későbbiekben. Más, közvetlenül a keringési rendszert nem érintő kórképek, mint például a pajzsmirigybetegségek vagy az alvás közbeni kóros légzési szünetek, is növelik a szívritmuszavar kockázatát. Bizonyos szívritmuszavartípusokra való hajlam öröklődhet, tehát nagyobb esélyünk van a szívritmuszavar megjelenésére, ha szüleinknél vagy testvéreinknél már megjelent a betegség. Egyes vényköteles és vény nélkül beszerezhető gyógyszerek szintén szívritmuszavart okozhatnak, illetve bizonyos műtéteket követő hetekben szintén megnő az esély a szívritmuszavarokra. Az egészségestől eltérő élettani állapotok, mint a kiszáradás, egyes ionok hiánya, vagy a normálistól eltérő vércukorszint szintén növelik a kockázatot, ameddig az abnormális állapot fentáll.
Teendők súlyos szívritmuszavar esetén
Szédülés, mellkasi fájdalom, légszomj vagy ájulás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Az egyik szívritmuszavar típusnál, a kamrafibrillációnál, a keringés pillanatokon belül összeomolhat, és a beteg légzése és szíve leállhat. Ha ez a környezetünkben következik be, akkor először hívnunk kell a 112-es segélyszámot, majd meg kell kezdeni az újraélesztést. Ha van a közelben automata külső defibrillátor készülék, akkor használjuk. A defibrillátor készülék elektromos ütést tud mérni a beteg mellkasára, amely újraindíthatja a szívverést. Az automata defibrillátor működtetéséhez nem szükséges előzetes tudás vagy képzettség, a készülék megmondja, hogy mit kell tennünk. A készülék úgy van programozva, hogy csak akkor ad elektromos ütést, ha az valóban segíthet a betegen.
Kezelés
A legtöbb szívritmuszavar hatékonyan kezelhető. A szívritmuszavar kezelési eljárásai magukban foglalják a gyógyszeres kezeléseket, a szívverést szabályzó eszközök (pacemaker-ek) beültetését és a műtéti eljárásokat. Az orvosi kezelést kiegészítheti a beteg átállása egy, az addiginál egészségesebb életmódra, amely csökkenti a keringési rendszerrel kapcsolatos kockázatokat.
A véráramlás a szívizmot tápláló erekben, a koszorúerekben, érszűkület vagy érelzáródás miatt erősen csökkenhet, vagy akár meg is szűnhet. A szívizom ilyenkor nem jut elég oxigénhez és tápanyaghoz. A folyamat a szívizom károsodásával és a szív működésének súlyos zavarával jár együtt. A betegséget szívinfarktusnak vagy szívrohamnak nevezzük. A szívinfarktus életveszélyes, ezért a tünetek megjelenése esetén azonnal orvosi segítséget kell kérni.
Okok
A koleszterin, zsírok és más anyagok idővel lerakodnak a koszorúerek falában, és érszűkületet okoznak. Az érszűkület csökkenti a koszorúerek oxigén és tápanyag szállító képességét, ezáltal károsan befolyásolják a szívizom és a szív működését. Hosszabb távon az érszűkület a szívizom pusztulását okozhatja, és mivel a szív mozgatja a keringési rendszerben a vért, ez az egész szervezetre nézve súlyos következményekkel járhat. Továbbá az érszűkületben megváltoznak a vér áramlási sajátságai, amelyek az erek belső falához tapadó vérrögök kialakulásához vezethetnek. Ha egy ilyen vérrög leszakad az érfalról, akkor a vérrög egy koszorúeret teljesen elzárhat. Ha a koszorúér kisebb volt, akkor kisebb, ha nagyobb akkor nagyobb szívizomterületen szűnik meg az oxigénellátás. Amennyiben a teljes oxigénhiány nagy szívizomterületet érint, akkor a tünetek nagyon gyorsan és intenzíven jelentkeznek. A szívinfarktusnak ezt a gyors lefolyású változatát nevezi a köznyelv leginkább szívrohamnak. Bár a szívínfarktust a legtöbb esetben a koszorúerek szűkülete vagy elzáródása okozza, szintén előidézője lehet koszorúérgörcs, egy koszorúér elszakadása vagy egyéb olyan kórkép, amely a szívizomzat vérellátását csökkenti.
Tünetek
A szívinfarktus tünetei csak nagy vonalakban függnek össze a betegség súlyosságával. A koszorúerek és szívizom hasonló szintű károsodása eltérő jellegű és erősségű tüneteket okozhat. A szívroham tünetei sokszor hirtelen jelennek meg, és sajnos a nagy szívizomterületet érintő oxigénhiány egyik első tünete a szív megállása lehet. Viszont sok betegnek órákkal, napokkal vagy hetekkel az előtt is van már tünete, mielőtt az életveszélyes állapot kialakulna. A szívroham gyakori tünetei:
Mellkasi nyomás, szorítás vagy fájdalom
A bal karra kisugárzó kellemetlen érzés vagy fájdalom
A vállra, jobb karra, hátra, nyakra, állkapocsra és a has felső részére kisugárzó kellemetlen érzés vagy fájdalom
Hideg verejtékezés
Fáradtság
Gyomorégés vagy emésztési zavar
Hányinger
Hirtelen szédülés
Légszomj
A szívinfarktus kockázatát növelő tényezők
A szívinfarktus kockázatát minden olyan tényező növeli, amely az érszűkületek és a magasvérnyomás kialakulásának esélyét növeli. Az életmódot tekintve kockázatos a helytelen táplálkozás, mozgáshiány, elhízás, alkoholfogyasztás, dohányzás és stressz. Következésképpen, ha meg szeretnénk előzni a szívinfarktust, akkor a legfontosabb az egészséges életmód követése. Szintén fontos azoknak a betegségeknek a megelőzése, amelyek növelik a szívinfarktus esélyét. A kockázati tényezők közé tartozik az életkor is, tehát 45-55 éves kor felett érdemes lehet a helyes életmódra még jobban odafigyelni. Más ritkább kockázati tényezők, mint például egyes autoimmun betegségek, szintén jelentősen megnövelhetik a szívinfarktus esélyét. Genetikai tényezők szintén növelik a szívinfarktus kockázatát. Tehát nekünk is magasabb az esélyünk a szívinfarktusra, ha a szülőnk vagy testvérünk már szívinfarktust kapott. Amennyiben a fokozott kockázat már fennáll, akkor bizonyos gyógyszerek szedésével csökkenteni lehet a szívinfarktus esélyét.
Teendők szívinfarktus esetén
A szívinfarktus túlélési esélyei és kezelési lehetőségei nagy mértékben függenek a tünetek megjelenésétől a kezelések megkezdésig eltelt időtől. Tehát fontos, hogy azonnal kérjünk segítséget, ha a tünetek alapján úgy érezzük, hogy szívinfarktust kaptunk. Ha valaki eszméletét veszti a környezetünkben, és úgy gondoljuk, hogy szívinfarktust kapott, akkor először a 112-es segélyszámot kell hívnunk. Ezután ellenőrizni kell, hogy az eszméletlen személy lélegzik-e, és van-e pulzusa. Ha a beteg nem lélegzik, vagy nem találunk pulzust, akkor el kell kezdeni az újraélesztést.
Kezelés
Szívinfarktus esetén az orvosi beavatkozások alapvető célja a szívizom oxigénellátásának mielőbbi helyreállítása. A véralvadást csökkentő gyógyszerek csökkenti a szívinfarktus következményeink a súlyosságát. Különböző műtéti eljárásokkal a vérrög eltávolítható, és az elszűkült koronaér szakasz kitágítható, amelyek az érintett szívizom oxigénellátását visszaállítják.
A szívinfarktus jelentősége
Magyarországon 20-25 ezer között van a szívinfarktusok száma évente, amelyek közül 5-6 ezer sajnos végzetes kimenetelű. A szívinfarktus tüneteinek korai felismerése életet menthet, ezért is kell ismerni ezeket a középiskolai biológia érettségire. Ha a biológia érettségire készülnél, hadd ajánljuk a figyelmedbe biológia érettségi felkészítő tanfolyamunkat, ahol a szívinfarktusról, a szívről, az emberi testről és az összes érettségin szereplő biológia tudományágról tanulhatsz.
Ha a szív nem tudja a vért megfelelő módon keringtetni a vérerekben, ami miatt a szervezet nem jut elég oxigénhez és tápanyaghoz, akkor szívelégtelenségről beszélünk. A szívelégtelenség többnyire lassan kialakuló betegség, ami főként a 65 év feletti korosztályt érinti. Egyes szívbetegségek fokozatosan károsítják a szívizmot, és a szívizom túl gyenge vagy túl merev lesz már a megfelelő véráramlás biztosításához. A szívelégtelenségben szenvedőknek akár súlyos tünetei is lehetnek. Sok szívelégtelenséghez vezető rendellenességet nem lehet meggyógyítani, de a kezelés javíthatja a beteg életminőségét. Ritkább esetben a szívelégtelenség jól kezelhető, mivel okai megszüntethetőek.
Okok
Ha a szív megsérül vagy legyengül, a keringtető működés oroszlánrészét végző kamrák megnyúlhatnak, megnagyobbodhatnak és merevvé válhatnak. A szívelégtelenség általában a bal kamránál kezdődik, amely vérrel látja el a szervezet döntő részét. A szívelégtelenség ritkábban a jobb kamrát, vagy mindkét oldalt is érintheti. Mivel a szív nem tudja kipumpálni a szükséges mennyiségű vért a vérerekbe, folyadék gyűlhet fel az alsó végtagokban és a hasban, de akár a tüdőben is, ami légszomjat okoz. Súlyos esetben a vese és máj működése szintén károsodhat.
A szívelégtelenségnek sokféle, igen eltérő oka lehet. Leggyakrabban szívinfarktus során alakul ki, mivel a szívinfarktus nagyon gyakran a szívizomzat pusztulásával ját együtt. A kezeletlen magasvérnyomás, szívritmuszavarok egyes típusai és a szívbillentyűk hibás működése szintén előidézhetik hosszabb távon. Anyagcsere betegségek közül a pajzsmirigybetegségek vagy cukorbetegség vezethet szívelégtelenséghez. Gyakran vírusos szívizomgyulladások okozzák a fiatal korban kialakuló szívelégtelenséget.
Tünetek
Általában a tünetek lassan alakulnak ki, de néha a tünetek hirtelen is jelentkeznek. A szívelégtelenségben szenvedőknek súlyos, akár életveszélyes tünetei lehetnek. A szívelégtelenség tünetei a következők:
Duzzanat a lábakban, a bokában és a lábfejben
Has területének duzzanata
Hányinger és étvágytalanság
Elhúzódó fáradtság és gyengeség
Légszomj
Nehezen csillapodó köhögés
Csökkent mozgásképesség
Gyors vagy szabálytalan szívverés
Mellkasi fájdalom
A szívelégtelenség kockázatát növelő tényezők
Elsősorban a szívinfarktusnak, de más, a keringési rendszert érintő megbetegedésnek a kockázati tényezői egyben a szívelégtelenség kialakulásának az esélyét is növelik. Az helytelen életmód, amely magában foglalja a helytelen táplálkozást, mozgáshiányt, elhízást, alkoholfogyasztást, dohányzást és stresszt, növeli a kockázatot. A már kialakult keringési rendszer betegségek, cukorbetegség, pajzsmirigybetegségek és a szívizomgyulladást okozó fertőzések szintén növelik a kockázatot. Az előbb említett betegségek kialakulására való genetikai hajlam is növeli a szívelégtelenség esélyét.
Kezelés
A szívelégtelenség orvosi kezelése általában arra irányul, hogy a lehető leghosszabb ideig lassítsa a beteg állapotának romlását és javítsa a beteg életminőségét. Számos gyógyszer, illetve bizonyos műtéti eljárások segíthetnek ebben. Gyakran javasolják az életmódbeli változtatásokat is a betegeknek. A szívelégtelenség megjelenése után általában a kezelésekre egész életen keresztül szükség van. A gyógyulás akkor lehetséges, ha a szívelégtelenségnek jól kezelhető oka van. Például, ha a szívbillentyűk hibás működése okozza a szívelégtelenséget, azok műtéti cseréje vagy javítása meggyógyíthatja a szívelégtelenséget is.
A szív keringteti a vért a keringési rendszer vérereiben, és ezáltal elengedhetetlenül fontos a légzési gázok, a tápanyagok és bomlástermékek szállításában. Az ember keringési rendszere leegyszerűsítve egy nyolcas alakban meghajlított csőnek fogható fel, ahol a csőnek a nyolcas kereszteződésénél a két átellenes része párhuzamosan fut egymás mellett. Ezen a részen található a szív, tehát a vér kétszer is átmegy a szíven miközben tesz egy teljes kört a keringési rendszerben. Kissé megtévesztő lehet a kis vérkör és nagy vérkör elnevezés, de ezek a fogalmak nem két különálló csőrendszert jelölnek, hanem a keringési rendszer egy-egy félkörét. Mindkét félkör a szívből kiinduló artériákból, hajszálerekből és a szívbe visszatérő vénákból áll. A kis vérkör csak a tüdőn megy keresztül, amíg a nagy vérkör az összes többi szerven és szöveten, amelyekre hagyományosan és a tüdőt nem beleértve egyszerűen testként hivatkozunk. A tüdőből a „test” felé oxigéndús vér megy, amit sok ábrán vörös színnel szoktak jelölni, illetve a „test” felől a tüdőbe áramló vér oxigénszegény, amit sokszor kék szín jelöl. (A vörös-kén színkódra érdemes odafigyelni a keringési rendszert ábrázoló képeken, mert a vörös szín az artériákat, a kék meg a vénákat is jelölheti. Ez nincs teljes átfedésben a vér oxigéntartalmát megjelenítő színkóddal.)
Elhelyezkedés és szívburok
A szív nagyjából akkora, mint egy ökölbe zárt kézfej. A szegcsont alatt, a mellüregben a középsíktól kissé balra helyezkedik el, a bal és jobb tüdő között, a mellhártyákon kívül. A szív egy önálló zsákban van, amit szívburoknak hívunk. A szívburok két, viszonylag vékony lemezből áll, amelynek egyike elhatárolja a szívet a környező szervektől és szövetektől, a másik magát a szívet borítja. A lemezek egymás felé néző felszínei között kis mennyiségű folyadék van, tehát a két lemez a mellhártyához hasonlóan könnyen el tud mozdulni egymáson, ami a szív mozgásának alacsony súrlódását biztosítja.
Felépítés
A szív leegyszerűsítve két egymás mellett futó rendkívül izmos falú csőnek fogható fel. Mindkét cső két üregre oszlik, amelyeket pitvarnak és kamrának hívunk. Tehát összeségben a szív négyüregű. Az egyik csőhöz tartozó pitvar és kamra a szív jobb oldalán, a másik csőhöz tartozók a szív bal oldalán helyezkednek el. A vér a pitvarokba lép be, és a kamrákon keresztül távozik a szívből. A felső és alsó üres vénák, mint a nagy vérkör részei, a jobb pitvarba hozzák a „test” felől az oxigénszegény vért. A jobb pitvarból a jobb kamrába áramlik a vér, majd a jobb kamra a tüdőartériába, tehát a kis vérkörbe pumpálja ki. A tüdőből a tüdővénákon keresztül érkezik vissza az oxigéndús vér a kis vérkörből a bal pitvarba. A bal pitvarból a bal kamrába áramlik a vér, majd a bal kamra az aortába pumpálja azt, ahonnan a nagy vérkörön keresztül a tüdőt leszámítva a test összes szervébe eljut az oxigéndús vér. A véráramlásának az irányát a szívbillentyűk szabják meg. A vitorlás billentyűk a pitvarok és kamrák között helyezkednek el, és megakadályozzák a vér visszaáramlását a pitvarokba. A zsebes billentyűk a kamrák, illetve a tüdőartéria és az aorta között helyezkedik el, és meggátolja a vér visszaáramlását a kamrákba.
Működése
A szívet egy különleges izomszövet alkotja, a szívizomszövet, amely csak és kizárólag a szívben található meg. A szívizomszövet képes kitartóan nagy teljesítményt leadni, illetve a szívizmot mozgásra sarkalló elektromos jeleket, az ingerületet, önállóan létrehozni és vezetni. A szívfal legnagyobb részét a szívizomszövet teszi ki. A szívizom ritmikus összehúzódása pumpálja a vért a tüdőartériába és az aortába. A szívösszehúzódásnak két nagy szakasza van, az összehúzódási és az elernyedési szakasz. Az összehúzódási szakaszban először a pitvarok húzódnak össze, ami a vért áttolja a kamrákban. A vénákban, a szív területén kívül elhelyezkedő billentyűk akadályozzák meg a vér visszaáramlását a vénákba. Ezután a kamrák a vért az artériák felé pumpálják, ilyenkor a vitorlás billentyűk már zárva vannak, és a zsebes billentyűk nyitva, tehát a vér nem tud visszajutni a pitvarokba. Az elernyedési szakaszban a pitvarok és kamrák elernyednek, de a zsebes billentyűk már zárva vannak, így az artériák felől a vér nem tud visszaáramlani a kamrákba. A kamrákból az artériák felé pumpált vér kamránként külön-külön 70-80 ml minden összehúzódásnál. Az emberi szív percenként átlagosan 72-szer húzódik össze, így percenként nagyjából 4-5 liter vért keringtet a szív. Ha a szívizom nem tudja úgy pumpálja a vért, ahogy azt normálisan kellene, akkor szívelégtelenségről beszélünk. A szívelégtelenség kialakulásának számos oka lehet, de a leggyakoribb ok a szívinfarktus.
A szív saját vérellátása
A szívet az aortából eredő koszorúerek látják el oxigéndús vérrel. A szívizomzat számára az oxigén szó szerint életbevágóan fontos, mivel a szív az élet során folyamatosan működik, és energiaigényét csak oxigén jelenlétében képes megfelelően kielégíteni. Ha a véráramlás a koszorúerekben erősen csökken vagy teljesen megszűnik, akkor életveszélyes állapot következik be, amit szívinfarktusnak nevezünk. A szívinfarktus miatt a szívizomzat nem kap elegendő oxigént, és ez az elhalásához vezethet, a legrosszabb esetben a szív működése leáll.
A szív ingerületképző és -vezető rendszere
A szív önállóan, az idegrendszertől függetlenül is képes az izomösszehúzódásra, mert létre tudja hozni az összehúzódások szükséges ingerületeket. A szívizomzat két, tejesen nem körül határolható területén, a jobb pitvarfalban elhelyezkedő szinuszcsomóban, és a jobb pitvar-jobb kamra határához közel eső pitvar-kamrai csomóban keletkezik az ingerület. A két csomó közül a szinuszcsomó ingerületképzése az elsődleges. A jobb pitvar felől az ingerület a His-kötegen, a szívsövényben elhelyezkedő Tavara-szárakon és már a kamrák falában elhelyezkedő Purkinje-rostokon terjed végig. A szív ingerületvezető rendszere lehetővé teszi, hogy a szív egyes részei összehangoltan és megfelelő sorrendben húzódjanak össze. A szív ingerületképző központjainak a helytelen működése szívritmuszavarhoz vezethet, amely együtt járhat a szokásosnál gyorsabb, lassabb vagy szabálytalan szívveréssel.
A szív idegi szabályozása
Az idegi szabályozás a szív saját ingerületképző és -vezető rendszerét befolyásolja, tehát csak közvetve képes befolyásolni a szív működését. A szív alapritmusát lassítja a X. agyidegen, a bolygóidegen, az agyban található szabályozó központokból származó ingerület. Az azonos központokból származó gyorsabb működést közvetítő ingerületek a gerincvelőn és a gerincvelői idegeken keresztül érik el a szívet. Az agy szabályozó központjai a külvilág és a test belső információi alapján módosítják a szív alapritmusát.
Az ember (Homo sapiens) biológiai szempontból a gerinces állatok emlősök csoportjába tartozik, azon belül a főemlősök rendjébe. Legközelebbi biológiai rokonai az emberszabású majmok. Két lábon jár, így mellső végtagjai teljesen felszabadultak, és az intenzív eszközhasználathoz idomultak. Az egész Földön elterjedt faj, mivel az eszközhasználattal párosult magas intelligenciája lehetővé teszi a számára, hogy változatos környezeti tényezőkhöz alkalmazkodjon. Az emberek rendkívül szociálisak, és hatékonyan működnek együtt, amelynek az egyik alapja a beszéd. A felépítésében modern ember körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikának a déli részén. Nagyjából 60-70 ezer évtől kezdve, a legutóbbi jégkorszak alatt, több hullámban kivándorolt Afrikából, majd a jégkorszak végére már az egész Földet benépesítette. Az ember az őskor végéig kis egyedszámú, vadászó-gyűjtögető, zárt csoportokban élt, de az ókortól kezdve összetett társadalmak és civilizációkat hozott létre. A civilizációkat jellemző technológiai fejlődés az emberi faj számára egyre jobb biológiai életfeltételeket biztosít, így a Föld emberi populációjának egyedszáma ma már meghaladja a 8 milliárd főt.
Tartalomjegyzék
Embertan
Az embertan tudományág elnevezés ezen a webhelyen a középiskolás biológia érettségi tananyagnak azt a részét jelöli, amely orvostudományi ismereteket tárgyal. Az orvostudományból inkább az emberi test felépítésére és működésére vonatkozó alapvető információkat tartalmazza, és sokkal kisebb hangsúllyal az emberi betegségek és az alkalmazott orvosi kezelések tudásanyagát.
Az emberi test alapvető felépítése
Az ember biokémiai és sejtbiológia működése hasonló a többi állatéhoz, felépítése és működése csak kismértékben tér el az emlősökétől. Sejtmaggal rendelkező, de sejtfal nélküli sejtekből 30-40 billió található meg egy ember testében. Egy ember testi sejtjeiben nagyjából 20 ezer génnek két másolat található meg, tehát a sejtek diploidok. Minden testi sejt tartalmazza az emberi test felépítéséhez szüksége teljes örökítőanyagot 23 darab kromoszómapárra szétosztva. Az emberi sejtek hám-, támasztó és kötő, izom- illetve idegszövetekbe szerveződnek. A szövetekből épülnek fel a legfontosabb szervezet szintű működésekért felelős szervek és szervrendszerek.
Emésztőrendszer
Az emésztőrendszer feladata a táplálék nagyobb méretű szerves anyagainak az építőköveikre bontása és felszívása, azaz a test belsejébe juttatása. Az emésztőszervek nagyobb része a tápcsatornát alkotja, ami tulajdonképpen az emberi testen átvezető cső. A tápcsatorna három részre tagolódik; az elő-, közép- és utóbélre. Az előbél szájból, beleértve a nyelvet és a fogakat, a garatból, a nyelőcsőből és a gyomorból áll. Továbbá a szájüregbe nyílnak a nyálmirigyek. Az előbél feladata a táplálék feldarabolása és lebontásának megkezdése. A középbéli szakaszon a tápcsatornát a vékonybél alkotja, ahol a tápanyagok lebontása befejeződik, és a lebontott tápanyagok felszívódnak. A vékonybélhez kapcsolódik a hasnyálmirigy, illetve az epehólyagon és epevezetéken keresztül a máj. Az utóbél vastagbélből, beleértve a vakbelet és a féregnyúlványt, illetve a végbélből épül fel. A vastagbélből már csak víz, ionok és néhány vitamin szívódik fel. A táplálék az egészséges működés során a szájnyílástól a végbélnyílás felé mozog a tápcsatornában.
Légzőrendszer
A légzőrendszer feladata a levegő oxigénjének a felvétele, illetve a testben termelődött szén-dioxid gáz leadása. A légzőrendszer felső légutakra, illetve a tüdőre és az alsó légutakra osztható. A felső légutak az orrból, a garatból és a gégéből épülnek fel. A gége nem csak a levegő áramlását biztosítja, hanem az emberi beszédhez is nélkülözhetetlen. Az alsó légutak a légcsőből, főhörgőkből, illetve, már a tüdőn belül, a hörgőkből, hörgőcskékből és léghólyagokból állnak. A légutak gyakorlatilag egy olyan csőrendszert képeznek, amely egyre kisebb átmérőjű, de egyre több csövecskére ágazik szét. A csövecskék a léghólyagokban, mint zsákutcákban végződnek, tehát onnan már nem tud tovább áramlani a levegő. A léghólyagokban történik meg az oxigéngáz felvétele a vérbe, illetve a szén-dioxid gáz leadása a léghólyagok üregébe. Mivel a légutak csőrendszere zsákutcába végződik, ezért a légzés két ütemben történik. Belégzéssel az oxigéndús levegő a tüdőbe áramlik, majd kilégzéskor az oxigénszegény levegő kiáramlik a légutakon keresztül. A tüdő nem képes aktív mozgásra, hanem passzív módon követi a mellüreg mozgását, amelyben elhelyezkedik. A mellüreg mozgatásában részt vevő legfontosabb izom a mell- és hasüreget egymástól elválasztó rekeszizom.
Keringési rendszer
A keringési rendszer feladata bizonyos anyagok és sejtek szállítása és elosztása a szervezeten belül. Az anyagok közé tartoznak a légzési gázok (oxigén és szén-dioxid), tápanyagok, bomlástermékek és sok, más élettani feladattal rendelkező anyag, mint például a hormonok. A keringési rendszer a szívből és vérerekből, illetve az ezekben keringő folyadékból, a vérből áll. A szív gyakorlatilag egy pumpaként mozgatja a vért a vérerekben, mint egy zárt, önmagába visszatérő csőrendszerben. A vérben található anyagok a vérbe történő felvétele, illetve leadása mindig vékony falú, szűk vérerekben történik meg, amelyeket fizikai tulajdonságaik alapján hajszálereknek (kapillárisoknak) hívunk. A szívtől a vért a hajszálerekhez szállító nagyobb ereket artériának (verőérnek) nevezzük, a hajszálerektől a szív felé vezetőket meg vénáknak (gyűjtőereknek).
Immunrendszer
Az immunrendszer számos módon kötődik a keringési rendszerhez, de feladata más; a szervezet megvédése a különböző típusú kórokozóktól. Az immunszervek a testben szétszórtan találhatóak meg. A csecsemőmirigy, a lép, a nyirokcsomók és a hozzájuk tartozó nyirokerek tisztán vagy csak részben immunműködéseket látnak el. Az immunrendszer sejtjei, a fehérvérsejtek, feladatukból fakadóan, és nevükkel ellentétben, nem csak a vérben fordulnak elő, hanem a szervezet majdnem összes szervében és szövetében jelen vannak.
Kiválasztó rendszer
A kiválasztó szervrendszer alapvető feladata a bomlástermékek, idegen anyagok vagy az éppen felesleges anyagok eltávolítása a szervezetből a lehető legkisebb hasznos anyag veszteség mellett. A szervrendszer a két veséből, két húgyvezetékből, a húgyhólyagból és a húgycsőből áll nőkben, amíg az előbb említett szervek férfiakban kiegészülnek a prosztatával, amely területén az ondóvezetékek a húgycsőben nyílnak.
Nemi szervek
A nemi szervek a szaporodást szolgálják, illetve a nők méhében a külvilágtól védetten fejlődik az emberi magzat a megtermékenyítést követő első 9 hónapban. Az ember csak ivarosan képes szaporodni, amely során két különböző felépítésű ivarsejtjeiből jön létre az utód. Az ivarsejtek minden génből csak egy másolatot tartalmaznak, tehát haploidok. Az ivarsejtek egyesülése, azaz a megtermékenyítés során a keletkező sejt, a zigóta, már diploid. Ebből az egyetlen egy sejtből fejlődik ki az új emberi egyed teljes teste. Az ember váltivarú, tehát a két különböző ivarsejtet termelő, eltérő felépítésű nemi szervei két különböző egyedben találhatóak meg. A férfiakban a hímivarsejtek a herezacskókban elhelyezkedő herékben termelődnek, amelyek az ondóvezetékeken, prosztatán és húgycsövön keresztül tudnak távozni a szervezetből. Az utóbbi két szerv férfiakban a kiválasztó szervrendszernek is a része. A húgycső utolsó szakasza a hímvesszőben fut. A hímvessző és a herezacskó kívülről is jól látható, külső nemi szerv. A nőkben a női ivarsejteket, azaz petesejteket, a hasüregben elhelyezkedő petefészkek termelik. A petesejtek a petevezetékeken keresztül jutnak el a méhbe, és ha nem történt meg a megtermékenyítés, a menstruáció során a hüvelyen keresztül kiürülnek a szervezetből. A megtermékenyítés általában a petevezetékben történik meg, és a zigótából fejlődő emberi magzat a méhben növekszik. A magzat a táplálékot az anya keringési rendszeréből kapja a méhben a megtermékenyítés után létrejövő méhlepényen keresztül.
Bőr
A bőr borítja a test kívülről. Fő feladata a kórokozók bejutásának megakadályozása, és a szervezet más külső hatásoktól való védelme. Emellett más feladatai is vannak, például bizonyos kívülről érkező ingerek érzékelése, vagy a verejtékmirigyek által a test hűtése. A bőr három különböző szöveti rétegből épül fel; a felhámból, irhából és bőraljából. A felhám kifelé eső része elszarusodik, és a bőr szarú anyagú bőrfüggelékeket is termel, mint a haj, szőr és köröm.
Mozgásrendszer
A mozgásrendszer feladata a helyváltoztató és helyzetváltoztató mozgások elvégzése, illetve a testhelyzet fenntartása. Az ember harántcsíkolt izomszövetből álló vázizomzata a csontvázhoz tapad, és a csontokat egymáshoz képest mozgatja, vagy tartja meg. A vázizomzat tehát aktív, a csontváz passzív szerepet tölt be a mozgásban. A vázizomrendszer 350 izomból áll, amelyek általában ínszalagokkal rögzülnek a csontokhoz. A felnőtt embernek szokásosan 206 csontja van. A csontok összekapcsolódhatnak a csontok elmozdulását lehetővé tevő ízületekkel vagy folyamatos módon; varratokkal, összenövéssel és porcokkal.
Idegrendszer
Az idegrendszer elsődleges feladata a külvilágból érkező ingerek, elvontabban megfogalmazva információk, feldolgozása, raktározása, majd a megfelelő válaszreakció kidolgozása és végrehajtása. Az idegrendszer emellett részt vesz a szervezet belső működéseinek egyensúlyban tartásában is. A külvilágból vagy a test belsejéből érkező információt az idegrendszer általában érzéksejteken vagy érzékszerveken keresztül gyűjti be. Az idegrendszeri válasz vagy izommozgást, vagy mirigy működések megváltozásának formájában tud megjelenni. Az idegrendszert döntő részt az idegszövet alkotja, amelynek a két alapvető sejtfajtája az ideg- és támasztósejt. Felépítés szempontjából az idegrendszert központi és környéki idegrendszerre lehet felosztani. A központi idegrendszerhez tartozik az agy és a gerincvelő, amíg a környéki idegrendszer idegdúcokból és idegekből áll.
Érzékszervek
Az érzékszervek a külvilágból érkező ingerek valós idejű észlelését végzik. Mindig tartalmaznak érzéksejteket, amelyek csak bizonyos típusú fizikai vagy kémiai ingereket képesek a megfelelő módon felvenni. Az érzéksejteken kívül az érzékszervek számos olyan struktúrát is tartalmaznak, amelyek segítik az ingerek megfelelő fogadását. A szem a tárgyakról visszaverődött fény segítségével pontos képet ad az ember környezetéről. A fül egyrészről a hangokat érzékeli, másrészről a gravitációs mező helyzetét és a fej gyorsulását is meghatározza. Az orr és a nyelv kémia anyagokat észlel a levegőből, illetve a szájba vett anyagokból.
Endokrin rendszer
Az endokrin rendszer a belső elválasztású mirigyeket tartalmazza, amelyek a szervezet belső működésinek egyensúlyát tartják fenn kémiai szabályozó anyagok, a hormonok segítségével. Az endokrin szervek egy része a feladatát az idegrendszerrel közösen végzi el. A szoros együttműködés legjobb példája az agy egyik részének, a hipotalamusznak, és a közvetlenül mellette található endokrin szervnek, az agyalapi mirigynek, az összehangolt működése. A hipotalamusz közvetlenül befolyásolja az agyalapi mirigy működését, amíg az agyalapi mirigy hormonjainak egy része más endokrin mirigyek, mint például a pajzsmirigy, hormontermelését befolyásolja. Más endokrin mirigyek, mint például a hasnyálmirigy egyes sejtcsoportjai, vagy a pajzsmirigy szövetébe ágyazott mellékpajzsmirigy önállóan végzik a feladatukat. Az endokrin mirigyek önálló, tisztán endokrin feladatokkal rendelkező szervként is jelen vannak a testben, mint például a mellékvese, de a hormontermelés párosulhat más feladatokkal is, mint az ivarsejteket és nemi hormonokat is termelő here és petefészeknél.
Betegségek
A betegségnek nevezzük az emberi test normális, azaz egészséges, működésétől eltérő állapotot, amely kedvezőtlenül befolyásolja a szervezet egészének, egy szervrendszerének, egy szervének, egy szövetének vagy egy sejttípusának a felépítését vagy működését. Nem soroljuk a betegségek közé valamilyen sérülés közvetlen következményeit, bár ezeknek a kezelésével is az orvostudomány foglalkozik. A betegségeket külső okok, illetve a szervezetben születéstől jelenlévő, vagy idővel megjelenő belső okok is kiválthatják. Külső ok lehet a kórokozók szervezetbe jutása, vagy a szervezet működéséhez szükséges anyagok elégtelen felvétele. Belső ok lehet egy genetikai hiba, de a betegség fakadhat a szervezetet felépítő struktúrák elfáradásából, vagy az élettani működések idővel bekövetkező megváltozásából.
