Állatok

Az állatok legfontosabb jellemzői

Az állatok többsejtű élőlények, és sejtjeik sejtmagot tartalmaznak, tehát eukarióták. Az állati sejtek általában mind génből két másolatot tartalmaznak, tehát diploidok. Az állatok néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve szerves anyagokat fogyasztanak. Az elfogyasztott szerves anyagokat használják fel saját szerves anyagaik felépítésére, és az életműködéseikhez szükséges energiát is ezekből nyerik ki, tehát szénforrásukat tekintve heterotrófok. Az energiatermeléshez a legtöbbször oxigént használnak fel, tehát anyagcseréjük aerob. Az állatok döntő része szövetes, és sejtjeiknek nincsen sejtfala. Nagyobb részük kétoldali részarányos szimmetriát mutat, mivel csak a bal és jobb oldali részük szimmetrikus egymásra. A másik két szimmetriasík mentén feji és farki, illetve háti és hasi rész alakult ki. Sokszor képesek a helyváltoztató mozgásra, és a mozgáshoz a külvilágot valós időben észlelő érzékszerveik és idegrendszerük fejlődött ki, melyek a feji részre összpontosulnak. Ivarosan szaporodnak, bár az egyszerűbb felépítésű állatok, ritkábban az összetettebbek, képesek ivartalan szaporodásra is.

Állattan

Az állatok rendszerezésével, felépítésével és működésével foglalkozó biológia tudományág az állattan. Tágabb értelemben az állattanhoz sorolható más biológia tudományág is, mint például az állatok viselkedésével foglalkozó etológia, vagy az ökológiának azon része, amely az állatok élettelen és élő környezettel való kapcsolatát tárgyalja.

Az állatok eredete és változatossága

Az első állatok a tengervízben jelentek meg 600-700 millió évvel ezelőtt, és az összes ma élő állat ezeknek az egyszerű, ősi állatoknak a leszármazottja. A napjainkban is létező állattörzsek ősi képviselői megjelentek az élővilágban ezelőtt 500 millió évig bezárólag. Az állatok nagy változatosságot mutatnak. Becslések szerint ma majdnem 8 millió állatfaj él a Földön. A legkisebb állatok mikroszkopikus méretűek, amíg a legnagyobb állat, a kék bálna, majdnem 200 tonnás és több mint 30 méter hosszú. Az állatok életmódja változatos, lehetnek növényevők, ragadozók, mindenevők, dögevők, élősködök vagy törmelékevők. A legközismertebb felosztásuk a gerinctelen és gerinces állatok csoportja.

Gerinctelen állatok

A gerinctelenek állatoknak nincsen szilárd belső váza, amelyhez a mozgáshoz szükséges izomzat kapcsolódna. Többek között gerincoszlopuk sincs, innen származik az elnevezésük. Tulajdonképpen minden állat, amely nem gerinces, az gerinctelen. Tehát nem meglepő, hogy a gerinctelen állatok közé különböző felépítésű és bonyolultságú élőlényeket sorolunk. Az egyszerű felépítésű szivacsok nem érik el a szövetes szerveződési szintet. A csalánozók, amelyek közé a legtöbb medúza tartozik, szintén meglehetősen egyszerű felépítésűek, illetve szimmetriájuk még az ősibb sugaras típus, de szövetekkel már rendelkeznek. A férgek mind kétoldali részarányos szimmetriájú állatok. A gyűrűsférgek már valódi testüreggel rendelkeznek, legismertebb Magyarországon is élő képviselőjük a földi giliszta. A gyűrűsférgek szervei egészen fejlettek, és sok szerv szelvényenként ismétlődik, mint például a gerinctelenekre jellemző dúcidegrendszer idegdúcai is. A puhatestűekhez tartozó csigák és kagylók lassú mozgása vagy mozdulatlansága egyszerűbb felépítésre utalhat, valójában igen bonyolult felépítésű élőlények is lehetnek, fejlett idegrendszerrel és érzékszervekkel. Közéjük tartozik a legnagyobb méretű gerinctelen, az óceánok mélyén élő, akár 12-13 méter hosszúságot is elérő kolosszális tintahal. Az ízeltlábú fajok, például rovar, rák és pók fajok, száma 6-7 millió közé tehető, tehát a fajszám alapján az ízeltlábúak a legsikeresebb állatcsoportnak tekinthetőek. Testméretük viszonylag kicsi, a milli- és centiméteres tartományban mozog általában, de testfelépítésük ennek ellenére bonyolult. Nevüket járó lábaikról kapták, amelyek a kitin tartalmú szilárd külső vázzal, és az ehhez kapcsolódó, a gerincesekben is megtalálható harántcsíkolt izomzattal együtt gyors mozgást biztosít a számukra. Sokszor csak egyes csoportjaikban megtalálható különleges szervekkel rendelkeznek, ilyen például a rovarok légcsőrendszere.

Gerinces állatok

A gerinces állatoknak szilárd belső váza van, amelyhez a mozgásukhoz szükséges harántcsíkolt izomzat kapcsolódik. A belső váznak szinte mindig része a koponya és a gerincoszlop, az utóbbiról kapta a csoport a nevét. A koponya és a gerincoszlop nem pusztán a mozgásszervrendszer részei, hanem a csőidegrendszer központi részeit, az agyat és a gerincvelőt is védik. Az összes ma élő gerinces állat kétoldali részarányos szimmetriát mutat, illetve szövetes és valódi testüreggel rendelkezik. Az első gerincesek körülbelül 500 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. A gerincesek közé nagyjából 70 ezer faj tartozik, amely töredéke az ízeltlábú fajok számának. A gerincesek mérete általában a centiméteres, méteres tartományban helyezkedik el.

 

 

A gerinces állatok csoportjai

A legősibb gerinces csoporthoz, a halakhoz, tartozó állatok a víziben élnek, testfelépítésük ennek megfelelően áramvonalas, és kopoltyújukkal a vízben oldott oxigént veszik fel. A vizet elhagyó ősi halakból körülbelül 400 millió évvel ez előtt fejlődtek ki a kétéltűek, amelyeknek legismertebb képviselőik a békák. A kifejlett kétéltűek négy végtaggal rendelkeznek, illetve fejletlen tüdővel és bőrlégzéssel a levegőből veszik fel az oxigént. A kétéltűek sok szempontból már szárazföldi állatoknak tekinthetőek, bár a legtöbbször nedves környezetben élnek, és a szaporodásuk is a vízhez kötődik. Nagyjából 310 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a hüllők az ősi kétéltűekből. A hüllők tojással szaporodnak, tehát szaporodásuk már független a víztől, illetve elszarusodott bőrük megakadályozza a vízvesztést, így általánosságban már jobban alkalmazkodtak a szárazföldi élőhelyekhez. Legismertebb ma is létező csoportjaik a gyíkok, kígyók, teknősök és krokodilok. A dinoszauruszok ősi hüllők, amelyek 200 millió évvel ezelőtt uralkodó állatcsoporttá váltak a méteres mérettartományban, amíg nagyjából 66 millió évvel ezelőtt egy több mint 10 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódása a dinoszauruszok többségének kihalását okozta. Helyüket a dinoszauruszok közvetlen leszármazottjai, a madarak, illetve a más hüllőkből kifejlődött emlősök vették át. Mindkét csoport tagjai melegvérűek, amely a környezethez való rugalmasabb alkalmazkodást tesz lehetővé. A madarak mellső végtagjai, a szárnyak, illetve bőrük szarú függelékei, a tollak, a legtöbbször lehetővé teszi számukra a repülést. A repüléshez ideális alacsonyabb sűrűség eléréséhez a tüdőhöz kapcsolódó légzsákok, üreges csontok, és a fogakat elvesztve csőr fejlődött ki. A madarak a hüllőkhöz hasonlóan tojásokkal szaporodnak. Az emlősök ezzel szemben általában a méhben hordják ki utódjaikat, és születés után emlőikből táplálják azokat. Az emlősök általában négylábúak, és testüket szőr borítja, bár egyes képviselőik, mint például a bálnák, delfinek és fókák visszatértek a vízbe, és végtagjaik újra úszókká alakultak.

Az állatok és az ember

Az állatok döntő többsége természetes élőhelyén él, tehát vadállát. Néhány állatot az ember teljesen vagy részben háziasított, hogy saját céljaira használja őket. Ezeket az állatokat háziállatoknak hívjuk. Nincs teljesen egyértelmű meghatározás arra nézve, hogy mikor számít egy állat teljesen vagy részben háziasítottnak. Mindenesetre a sok-sok generáción, akár sok ezer éven keresztül fenntartott biológiailag kölcsönösen előnyös kapcsolat az állat és az ember között, illetve az intenzív nemesítés és tenyésztés egyértelműen jellemzi a háziállatokat. A háziállatok döntő többsége emlős vagy madár. Legelőször, több mint 15 ezer éve a kutyát háziasította az ember a farkasból. A macska nagyjából 10 ezer éve, amíg a ló 5-6 ezer éve háziállat. Az ember háziállatokhoz való viszonyulása alapján a háziállatok további csoportokba is besorolhatóak, bár az egyes állatok besorolása kultúráról kultúrára és emberről emberre is változhat. A haszonállatokat valamilyen hasznuk miatt tartják elsősorban, például a szarvasmarha tejet ad, a csirke tojást, a házisertés húsát valahol megeszik. A házi kedvenceknél a hasznosság sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem szempont, az állat puszta jelenléte, szórakoztató mivolta és szerethetősége a fontos. A társállat a házi kedvenchez hasonló, bár itt már az ember kötődése az állathoz az emberi kapcsolatokra hasonlít inkább.