Az emberi szív

A szív, mint a keringési rendszer része

A szív keringteti a vért a keringési rendszer vérereiben, és ezáltal elengedhetetlenül fontos a légzési gázok, a tápanyagok és bomlástermékek szállításában. Az ember keringési rendszere leegyszerűsítve egy nyolcas alakban meghajlított csőnek fogható fel, ahol a csőnek a nyolcas kereszteződésénél a két átellenes része párhuzamosan fut egymás mellett. Ezen a részen található a szív, tehát a vér kétszer is átmegy a szíven miközben tesz egy teljes kört a keringési rendszerben. Kissé megtévesztő lehet a kis vérkör és nagy vérkör elnevezés, de ezek a fogalmak nem két különálló csőrendszert jelölnek, hanem a keringési rendszer egy-egy félkörét. Mindkét félkör a szívből kiinduló artériákból, hajszálerekből és a szívbe visszatérő vénákból áll. A kis vérkör csak a tüdőn megy keresztül, amíg a nagy vérkör az összes többi szerven és szöveten, amelyekre hagyományosan és a tüdőt nem beleértve egyszerűen testként hivatkozunk. A tüdőből a „test” felé oxigéndús vér megy, amit sok ábrán vörös színnel szoktak jelölni, illetve a „test” felől a tüdőbe áramló vér oxigénszegény, amit sokszor kék szín jelöl. (A vörös-kén színkódra érdemes odafigyelni a keringési rendszert ábrázoló képeken, mert a vörös szín az artériákat, a kék meg a vénákat is jelölheti. Ez nincs teljes átfedésben a vér oxigéntartalmát megjelenítő színkóddal.)

Elhelyezkedés és szívburok

A szív nagyjából akkora, mint egy ökölbe zárt kézfej. A szegcsont alatt, a mellüregben a középsíktól kissé balra helyezkedik el, a bal és jobb tüdő között, a mellhártyákon kívül. A szív egy önálló zsákban van, amit szívburoknak hívunk. A szívburok két, viszonylag vékony lemezből áll, amelynek egyike elhatárolja a szívet a környező szervektől és szövetektől, a másik magát a szívet borítja. A lemezek egymás felé néző felszínei között kis mennyiségű folyadék van, tehát a két lemez a mellhártyához hasonlóan könnyen el tud mozdulni egymáson, ami a szív mozgásának alacsony súrlódását biztosítja.

Felépítés

A szív leegyszerűsítve két egymás mellett futó rendkívül izmos falú csőnek fogható fel. Mindkét cső két üregre oszlik, amelyeket pitvarnak és kamrának hívunk. Tehát összeségben a szív négyüregű. Az egyik csőhöz tartozó pitvar és kamra a szív jobb oldalán, a másik csőhöz tartozók a szív bal oldalán helyezkednek el. A vér a pitvarokba lép be, és a kamrákon keresztül távozik a szívből. A felső és alsó üres vénák, mint a nagy vérkör részei, a jobb pitvarba hozzák a „test” felől az oxigénszegény vért. A jobb pitvarból a jobb kamrába áramlik a vér, majd a jobb kamra a tüdőartériába, tehát a kis vérkörbe pumpálja ki. A tüdőből a tüdővénákon keresztül érkezik vissza az oxigéndús vér a kis vérkörből a bal pitvarba. A bal pitvarból a bal kamrába áramlik a vér, majd a bal kamra az aortába pumpálja azt, ahonnan a nagy vérkörön keresztül a tüdőt leszámítva a test összes szervébe eljut az oxigéndús vér. A véráramlásának az irányát a szívbillentyűk szabják meg. A vitorlás billentyűk a pitvarok és kamrák között helyezkednek el, és megakadályozzák a vér visszaáramlását a pitvarokba. A zsebes billentyűk a kamrák, illetve a tüdőartéria és az aorta között helyezkedik el, és meggátolja a vér visszaáramlását a kamrákba.

 

 

Működése

A szívet egy különleges izomszövet alkotja, a szívizomszövet, amely csak és kizárólag a szívben található meg. A szívizomszövet képes kitartóan nagy teljesítményt leadni, illetve a szívizmot mozgásra sarkalló elektromos jeleket, az ingerületet, önállóan létrehozni és vezetni. A szívfal legnagyobb részét a szívizomszövet teszi ki. A szívizom ritmikus összehúzódása pumpálja a vért a tüdőartériába és az aortába. A szívösszehúzódásnak két nagy szakasza van, az összehúzódási és az elernyedési szakasz. Az összehúzódási szakaszban először a pitvarok húzódnak össze, ami a vért áttolja a kamrákban. A vénákban, a szív területén kívül elhelyezkedő billentyűk akadályozzák meg a vér visszaáramlását a vénákba. Ezután a kamrák a vért az artériák felé pumpálják, ilyenkor a vitorlás billentyűk már zárva vannak, és a zsebes billentyűk nyitva, tehát a vér nem tud visszajutni a pitvarokba. Az elernyedési szakaszban a pitvarok és kamrák elernyednek, de a zsebes billentyűk már zárva vannak, így az artériák felől a vér nem tud visszaáramlani a kamrákba. A kamrákból az artériák felé pumpált vér kamránként külön-külön 70-80 ml minden összehúzódásnál. Az emberi szív percenként átlagosan 72-szer húzódik össze, így percenként nagyjából 4-5 liter vért keringtet a szív. Ha a szívizom nem tudja úgy pumpálja a vért, ahogy azt normálisan kellene, akkor szívelégtelenségről beszélünk. A szívelégtelenség kialakulásának számos oka lehet, de a leggyakoribb ok a szívinfarktus.

A szív saját vérellátása

A szívet az aortából eredő koszorúerek látják el oxigéndús vérrel. A szívizomzat számára az oxigén szó szerint életbevágóan fontos, mivel a szív az élet során folyamatosan működik, és energiaigényét csak oxigén jelenlétében képes megfelelően kielégíteni. Ha a véráramlás a koszorúerekben erősen csökken vagy teljesen megszűnik, akkor életveszélyes állapot következik be, amit szívinfarktusnak nevezünk. A szívinfarktus miatt a szívizomzat nem kap elegendő oxigént, és ez az elhalásához vezethet, a legrosszabb esetben a szív működése leáll.

 

 

A szív ingerületképző és -vezető rendszere

A szív önállóan, az idegrendszertől függetlenül is képes az izomösszehúzódásra, mert létre tudja hozni az összehúzódások szükséges ingerületeket. A szívizomzat két, tejesen nem körül határolható területén, a jobb pitvarfalban elhelyezkedő szinuszcsomóban, és a jobb pitvar-jobb kamra határához közel eső pitvar-kamrai csomóban keletkezik az ingerület. A két csomó közül a szinuszcsomó ingerületképzése az elsődleges. A jobb pitvar felől az ingerület a His-kötegen, a szívsövényben elhelyezkedő Tavara-szárakon és már a kamrák falában elhelyezkedő Purkinje-rostokon terjed végig. A szív ingerületvezető rendszere lehetővé teszi, hogy a szív egyes részei összehangoltan és megfelelő sorrendben húzódjanak össze. A szív ingerületképző központjainak a helytelen működése szívritmuszavarhoz vezethet, amely együtt járhat a szokásosnál gyorsabb, lassabb vagy szabálytalan szívveréssel.

 

 

A szív idegi szabályozása

Az idegi szabályozás a szív saját ingerületképző és -vezető rendszerét befolyásolja, tehát csak közvetve képes befolyásolni a szív működését. A szív alapritmusát lassítja a X. agyidegen, a bolygóidegen, az agyban található szabályozó központokból származó ingerület. Az azonos központokból származó gyorsabb működést közvetítő ingerületek a gerincvelőn és a gerincvelői idegeken keresztül érik el a szívet. Az agy szabályozó központjai a külvilág és a test belső információi alapján módosítják a szív alapritmusát.