Picivel lejjebb megtalálod az összes magyar nyelvű kémia érettségi feladatot, és a hozzájuk tartozó hivatalos megoldásokat, amelyeket a kétszintű érettségi 2005-ös bevezetése óta feladtak az érettségiken. Az emelt szintű érettségi feladatsorok a felső, a középszintűek az alsó táblázatban vannak. Ha célirányosan szeretnél gyakorolni, akkor hasznos lehet Bárány Zsolt Béla honlapja, ahol a feladattípusok szerinti bontásban is megtalálhatod ugyanezeknek az érettségi feladatokat. Ha a kémia érettségi érdekel általánosságban, vagy maga a középiskolai kémia tananyag, akkor jó kiindulópont lehet a Budapesti Reáltanoda kezdőlapja.
A táblázatban található fájl nevekben az 1-es szám az adott év magyar nyelvű feladatsorát és javítási útmutatóját jelöli, a 2-es szám az idegen nyelvű érettségik magyar nyelvű változatát, ami alapján a különböző idegen nyelvű feladatsorokat és javítási útmutatókat elkészítik. A 2012-es Nemzeti alaptantervre (NAT) épülő középszintű érettségi feladatsoroknál és megoldásoknál a NAT12, a 2020-as NAT-ra épülőknél a NAT20 rövidítést használjuk. Az emelt szintű érettségiket 2024-től kezdődően fogják a 2020-as NAT alapján összeállítani. A kétszintű érettségi követelményrendszere kis mértékben 2010-ben, 2015-be és 2017-ben is módosult, de a különböző évek feladatsorai nagyjából egyenértékűek. A feladatsorok és javítási útmutatók hivatalos forrása az Oktatási Hivatal.
Az ökológia az élőlények élettelen környezettel, illetve az egymással való kapcsolatait vizsgálja többnyire az egyed feletti szerveződési szinteken. Bár sokfajta fizikai, kémia és biológiai tényező veheti körül az előlényeket, ezek közül csak azokat veszi figyelembe az ökológia, amelyek valóban hatnak az egyes élőlényekre. Az környezeti tényezők nem egyenletesen oszlanak el a Földön, így ebből az irányából megfogalmazva az ökológia azzal foglalkozik, hogy miért nem élhetnek az élőlények bárhol, bármikor és bármekkora számban a Földön. A fontosabb élettelen környezeti tényezők közé tartozik például a fény, a hőmérséklet, a víz, a levegő és a talaj. A biológiai környezeti tényezők az élőlények egymás közötti kölcsönhatásait foglalják magukban. A környezeti tényezők hatásait leginkább a populációk szerveződési szintjén tárgyalják. A magasabb szerveződési szintek, mint például a populáció feletti társulás és bioszféra, magukban foglalják az alacsonyabb szerveződési szintek tulajdonságait, ezért a környezeti tényezők ez utóbbiak képét is jelentős mértékben formálják.
Tartalomjegyzék
Populáció
A populáció egy faj egyedeinek egy csoportja, amelyek általában egy területen élnek, és egy szaporodási közösséget alkotnak. Egy élőhelyen a populációra ható összes környezeti tényezőnek alkalmasnak kell lennie a populáció fentmaradására. Az összes környezeti tényezőt együttesen az adott populáció niche-ének nevezzük. Tehát az élőhely a fizikai térben egy hely, a niche meg az adott élőhelyen megtalálható és az adott faj populációjára ható környezeti tényezők összeségét jelenti. Számos különböző faj élhet egy élőhelyen, de két faj niche-e tartósan nem lehet teljes átfedésben egymással.
Társulás
A társulás vagy életközöség egy élőhelyen együtt előforduló, különböző populációk együttese. A társulás nem pusztán a populációk egyszerű összesége, hanem magában foglalja a társulást alkotó populációk összetett ökológiai kapcsolatait is. A társulások alapját képzik a termelők populációi, amelyek szervetlen anyagokból állítanak elő szerveseket főképp napenergia segítségével. A termelők szerves anyagait közvetlenül vagy közvetve használják fel a fogyasztók és lebontók populációi. A társulásokat alkotó populációk számát és a populációk egyedszámának eloszlását ökológiai sokféleségnek nevezzük. Az ökológiai sokféleség értéke jellemző egy adott társulásra nézve, de változása szintén jelezheti a társulásban végbemenő folyamatokat.
Bioszféra
A bioszféra köznapi értelemben a földi élővilág összességét jelenti. Tudományos fogalomként a bioszférához hozzátartozik a Föd levegő-, víz- és kőzetburkának azon részei is, amelyekben élőlények fordulnak elő. Továbbá nem csak az élőlények közötti kölcsönhatásokat, hanem az élőlények élettelen környezettel való kapcsolatait is magában foglalja. Ha a beérkező napfénytől és a világűrbe kisugárzott energiától eltekintünk, akkor a bioszféra zárt rendszernek tekinthető. Tehát nem lép ki a bioszférából, és nem jön be a bioszférába jelentős mennyiségű anyag. Bár emberi léptékkel hatalmas, a bioszféra mérete mégiscsak véges.
Környezetvédelem
A környezetvédelem az embert körülvevő fizikai, kémiai és biológiai környezet állapotmegóvásának a gyakorlata, amely az emberiség által okozott károk megelőzésére, mérséklésére, elhárítására és helyreállítására irányul. Az ökológia segít megérteni, hogy a különböző emberi tevékenységek milyen problémákat és károkat okozhatnak a környezetben. A környezetvédelemi problémák közé tartozik a klímaváltozás, a túlnépesedés, a hulladéktermelés vagy a genetikailag módosított élőlények felhasználása. Napjaink egyik legsúlyosabb környezetvédelmi problémája a klímaváltozás, amely a Föld éghajlatának jelentős és tartós megváltozását takarja. A klímaváltozás oka az üvegházhatás fokozódása, amelyért a tudományos konszenzus elsősorban a kőszén, kőolaj és földgáz elégetését és a szén-dioxid gáz kibocsájtást teszi felelőssé. A szén-dioxid és a levegő más gázai átengedik a napfényt, de visszatartják a Föld felszínéről visszasugárzott hőt, ezért nevezzük a jelenséget üvegházhatásnak. A Föld ezért felmelegszik, ami a klíma megváltozását is maga után vonja.
Természetvédelem
A természetvédelem a természetben élő élőlények, társulások vagy akár az egész bioszféra megóvása az emberi behatásoktól. Fókuszpontjában a fajok kihalásának megelőzése, a populációk fenntartása és a társulások élőhelyeinek és biológiai sokféleségének a védelme áll. Bár a környezet- és természetvédelem között van átfedés, a környezetvédelem inkább az emberre irányul, amíg a természetvédelem a természetes élővilágra. A természetvédelem legfőbb kihívása emberi túlnépesedés és túlfogyasztás. Az emberi populáció növekvő mérete és szükségletei egyre nagyobb területeket igényelnek. A bioszféra mérete viszont véges, így mind a túlnépesedés, mind a túlfogyasztás a természetes élőhelyek területének csökkenésével jár együtt. A természetes élőhelyek eltűnése fajkihaláshoz és a társulások leromlásához vezethet.
Ha nem csak az ökológia, hanem az érettségi más biológia tudományágai is érdekelnek, akkor jó kiindulópont lehet a Budapesti Reáltanoda kezdőlapja.
Az ember (Homo sapiens) biológiai szempontból a gerinces állatok emlősök csoportjába tartozik, azon belül a főemlősök rendjébe. Legközelebbi biológiai rokonai az emberszabású majmok. Két lábon jár, így mellső végtagjai teljesen felszabadultak, és az intenzív eszközhasználathoz idomultak. Az egész Földön elterjedt faj, mivel az eszközhasználattal párosult magas intelligenciája lehetővé teszi a számára, hogy változatos környezeti tényezőkhöz alkalmazkodjon. Az emberek rendkívül szociálisak, és hatékonyan működnek együtt, amelynek az egyik alapja a beszéd. A felépítésében modern ember körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikának a déli részén. Nagyjából 60-70 ezer évtől kezdve, a legutóbbi jégkorszak alatt, több hullámban kivándorolt Afrikából, majd a jégkorszak végére már az egész Földet benépesítette. Az ember az őskor végéig kis egyedszámú, vadászó-gyűjtögető, zárt csoportokban élt, de az ókortól kezdve összetett társadalmak és civilizációkat hozott létre. A civilizációkat jellemző technológiai fejlődés az emberi faj számára egyre jobb biológiai életfeltételeket biztosít, így a Föld emberi populációjának egyedszáma ma már meghaladja a 8 milliárd főt.
Tartalomjegyzék
Embertan
Az embertan tudományág elnevezés ezen a webhelyen a középiskolás biológia érettségi tananyagnak azt a részét jelöli, amely orvostudományi ismereteket tárgyal. Az orvostudományból inkább az emberi test felépítésére és működésére vonatkozó alapvető információkat tartalmazza, és sokkal kisebb hangsúllyal az emberi betegségek és az alkalmazott orvosi kezelések tudásanyagát.
Az emberi test alapvető felépítése
Az ember biokémiai és sejtbiológia működése hasonló a többi állatéhoz, felépítése és működése csak kismértékben tér el az emlősökétől. Sejtmaggal rendelkező, de sejtfal nélküli sejtekből 30-40 billió található meg egy ember testében. Egy ember testi sejtjeiben nagyjából 20 ezer génnek két másolat található meg, tehát a sejtek diploidok. Minden testi sejt tartalmazza az emberi test felépítéséhez szüksége teljes örökítőanyagot 23 darab kromoszómapárra szétosztva. Az emberi sejtek hám-, támasztó és kötő, izom- illetve idegszövetekbe szerveződnek. A szövetekből épülnek fel a legfontosabb szervezet szintű működésekért felelős szervek és szervrendszerek.
Emésztőrendszer
Az emésztőrendszer feladata a táplálék nagyobb méretű szerves anyagainak az építőköveikre bontása és felszívása, azaz a test belsejébe juttatása. Az emésztőszervek nagyobb része a tápcsatornát alkotja, ami tulajdonképpen az emberi testen átvezető cső. A tápcsatorna három részre tagolódik; az elő-, közép- és utóbélre. Az előbél szájból, beleértve a nyelvet és a fogakat, a garatból, a nyelőcsőből és a gyomorból áll. Továbbá a szájüregbe nyílnak a nyálmirigyek. Az előbél feladata a táplálék feldarabolása és lebontásának megkezdése. A középbéli szakaszon a tápcsatornát a vékonybél alkotja, ahol a tápanyagok lebontása befejeződik, és a lebontott tápanyagok felszívódnak. A vékonybélhez kapcsolódik a hasnyálmirigy, illetve az epehólyagon és epevezetéken keresztül a máj. Az utóbél vastagbélből, beleértve a vakbelet és a féregnyúlványt, illetve a végbélből épül fel. A vastagbélből már csak víz, ionok és néhány vitamin szívódik fel. A táplálék az egészséges működés során a szájnyílástól a végbélnyílás felé mozog a tápcsatornában.
Légzőrendszer
A légzőrendszer feladata a levegő oxigénjének a felvétele, illetve a testben termelődött szén-dioxid gáz leadása. A légzőrendszer felső légutakra, illetve a tüdőre és az alsó légutakra osztható. A felső légutak az orrból, a garatból és a gégéből épülnek fel. A gége nem csak a levegő áramlását biztosítja, hanem az emberi beszédhez is nélkülözhetetlen. Az alsó légutak a légcsőből, főhörgőkből, illetve, már a tüdőn belül, a hörgőkből, hörgőcskékből és léghólyagokból állnak. A légutak gyakorlatilag egy olyan csőrendszert képeznek, amely egyre kisebb átmérőjű, de egyre több csövecskére ágazik szét. A csövecskék a léghólyagokban, mint zsákutcákban végződnek, tehát onnan már nem tud tovább áramlani a levegő. A léghólyagokban történik meg az oxigéngáz felvétele a vérbe, illetve a szén-dioxid gáz leadása a léghólyagok üregébe. Mivel a légutak csőrendszere zsákutcába végződik, ezért a légzés két ütemben történik. Belégzéssel az oxigéndús levegő a tüdőbe áramlik, majd kilégzéskor az oxigénszegény levegő kiáramlik a légutakon keresztül. A tüdő nem képes aktív mozgásra, hanem passzív módon követi a mellüreg mozgását, amelyben elhelyezkedik. A mellüreg mozgatásában részt vevő legfontosabb izom a mell- és hasüreget egymástól elválasztó rekeszizom.
Keringési rendszer
A keringési rendszer feladata bizonyos anyagok és sejtek szállítása és elosztása a szervezeten belül. Az anyagok közé tartoznak a légzési gázok (oxigén és szén-dioxid), tápanyagok, bomlástermékek és sok, más élettani feladattal rendelkező anyag, mint például a hormonok. A keringési rendszer a szívből és vérerekből, illetve az ezekben keringő folyadékból, a vérből áll. A szív gyakorlatilag egy pumpaként mozgatja a vért a vérerekben, mint egy zárt, önmagába visszatérő csőrendszerben. A vérben található anyagok a vérbe történő felvétele, illetve leadása mindig vékony falú, szűk vérerekben történik meg, amelyeket fizikai tulajdonságaik alapján hajszálereknek (kapillárisoknak) hívunk. A szívtől a vért a hajszálerekhez szállító nagyobb ereket artériának (verőérnek) nevezzük, a hajszálerektől a szív felé vezetőket meg vénáknak (gyűjtőereknek).
Immunrendszer
Az immunrendszer számos módon kötődik a keringési rendszerhez, de feladata más; a szervezet megvédése a különböző típusú kórokozóktól. Az immunszervek a testben szétszórtan találhatóak meg. A csecsemőmirigy, a lép, a nyirokcsomók és a hozzájuk tartozó nyirokerek tisztán vagy csak részben immunműködéseket látnak el. Az immunrendszer sejtjei, a fehérvérsejtek, feladatukból fakadóan, és nevükkel ellentétben, nem csak a vérben fordulnak elő, hanem a szervezet majdnem összes szervében és szövetében jelen vannak.
Kiválasztó rendszer
A kiválasztó szervrendszer alapvető feladata a bomlástermékek, idegen anyagok vagy az éppen felesleges anyagok eltávolítása a szervezetből a lehető legkisebb hasznos anyag veszteség mellett. A szervrendszer a két veséből, két húgyvezetékből, a húgyhólyagból és a húgycsőből áll nőkben, amíg az előbb említett szervek férfiakban kiegészülnek a prosztatával, amely területén az ondóvezetékek a húgycsőben nyílnak.
Nemi szervek
A nemi szervek a szaporodást szolgálják, illetve a nők méhében a külvilágtól védetten fejlődik az emberi magzat a megtermékenyítést követő első 9 hónapban. Az ember csak ivarosan képes szaporodni, amely során két különböző felépítésű ivarsejtjeiből jön létre az utód. Az ivarsejtek minden génből csak egy másolatot tartalmaznak, tehát haploidok. Az ivarsejtek egyesülése, azaz a megtermékenyítés során a keletkező sejt, a zigóta, már diploid. Ebből az egyetlen egy sejtből fejlődik ki az új emberi egyed teljes teste. Az ember váltivarú, tehát a két különböző ivarsejtet termelő, eltérő felépítésű nemi szervei két különböző egyedben találhatóak meg. A férfiakban a hímivarsejtek a herezacskókban elhelyezkedő herékben termelődnek, amelyek az ondóvezetékeken, prosztatán és húgycsövön keresztül tudnak távozni a szervezetből. Az utóbbi két szerv férfiakban a kiválasztó szervrendszernek is a része. A húgycső utolsó szakasza a hímvesszőben fut. A hímvessző és a herezacskó kívülről is jól látható, külső nemi szerv. A nőkben a női ivarsejteket, azaz petesejteket, a hasüregben elhelyezkedő petefészkek termelik. A petesejtek a petevezetékeken keresztül jutnak el a méhbe, és ha nem történt meg a megtermékenyítés, a menstruáció során a hüvelyen keresztül kiürülnek a szervezetből. A megtermékenyítés általában a petevezetékben történik meg, és a zigótából fejlődő emberi magzat a méhben növekszik. A magzat a táplálékot az anya keringési rendszeréből kapja a méhben a megtermékenyítés után létrejövő méhlepényen keresztül.
Bőr
A bőr borítja a test kívülről. Fő feladata a kórokozók bejutásának megakadályozása, és a szervezet más külső hatásoktól való védelme. Emellett más feladatai is vannak, például bizonyos kívülről érkező ingerek érzékelése, vagy a verejtékmirigyek által a test hűtése. A bőr három különböző szöveti rétegből épül fel; a felhámból, irhából és bőraljából. A felhám kifelé eső része elszarusodik, és a bőr szarú anyagú bőrfüggelékeket is termel, mint a haj, szőr és köröm.
Mozgásrendszer
A mozgásrendszer feladata a helyváltoztató és helyzetváltoztató mozgások elvégzése, illetve a testhelyzet fenntartása. Az ember harántcsíkolt izomszövetből álló vázizomzata a csontvázhoz tapad, és a csontokat egymáshoz képest mozgatja, vagy tartja meg. A vázizomzat tehát aktív, a csontváz passzív szerepet tölt be a mozgásban. A vázizomrendszer 350 izomból áll, amelyek általában ínszalagokkal rögzülnek a csontokhoz. A felnőtt embernek szokásosan 206 csontja van. A csontok összekapcsolódhatnak a csontok elmozdulását lehetővé tevő ízületekkel vagy folyamatos módon; varratokkal, összenövéssel és porcokkal.
Idegrendszer
Az idegrendszer elsődleges feladata a külvilágból érkező ingerek, elvontabban megfogalmazva információk, feldolgozása, raktározása, majd a megfelelő válaszreakció kidolgozása és végrehajtása. Az idegrendszer emellett részt vesz a szervezet belső működéseinek egyensúlyban tartásában is. A külvilágból vagy a test belsejéből érkező információt az idegrendszer általában érzéksejteken vagy érzékszerveken keresztül gyűjti be. Az idegrendszeri válasz vagy izommozgást, vagy mirigy működések megváltozásának formájában tud megjelenni. Az idegrendszert döntő részt az idegszövet alkotja, amelynek a két alapvető sejtfajtája az ideg- és támasztósejt. Felépítés szempontjából az idegrendszert központi és környéki idegrendszerre lehet felosztani. A központi idegrendszerhez tartozik az agy és a gerincvelő, amíg a környéki idegrendszer idegdúcokból és idegekből áll.
Érzékszervek
Az érzékszervek a külvilágból érkező ingerek valós idejű észlelését végzik. Mindig tartalmaznak érzéksejteket, amelyek csak bizonyos típusú fizikai vagy kémiai ingereket képesek a megfelelő módon felvenni. Az érzéksejteken kívül az érzékszervek számos olyan struktúrát is tartalmaznak, amelyek segítik az ingerek megfelelő fogadását. A szem a tárgyakról visszaverődött fény segítségével pontos képet ad az ember környezetéről. A fül egyrészről a hangokat érzékeli, másrészről a gravitációs mező helyzetét és a fej gyorsulását is meghatározza. Az orr és a nyelv kémia anyagokat észlel a levegőből, illetve a szájba vett anyagokból.
Endokrin rendszer
Az endokrin rendszer a belső elválasztású mirigyeket tartalmazza, amelyek a szervezet belső működésinek egyensúlyát tartják fenn kémiai szabályozó anyagok, a hormonok segítségével. Az endokrin szervek egy része a feladatát az idegrendszerrel közösen végzi el. A szoros együttműködés legjobb példája az agy egyik részének, a hipotalamusznak, és a közvetlenül mellette található endokrin szervnek, az agyalapi mirigynek, az összehangolt működése. A hipotalamusz közvetlenül befolyásolja az agyalapi mirigy működését, amíg az agyalapi mirigy hormonjainak egy része más endokrin mirigyek, mint például a pajzsmirigy, hormontermelését befolyásolja. Más endokrin mirigyek, mint például a hasnyálmirigy egyes sejtcsoportjai, vagy a pajzsmirigy szövetébe ágyazott mellékpajzsmirigy önállóan végzik a feladatukat. Az endokrin mirigyek önálló, tisztán endokrin feladatokkal rendelkező szervként is jelen vannak a testben, mint például a mellékvese, de a hormontermelés párosulhat más feladatokkal is, mint az ivarsejteket és nemi hormonokat is termelő here és petefészeknél.
Betegségek
A betegségnek nevezzük az emberi test normális, azaz egészséges, működésétől eltérő állapotot, amely kedvezőtlenül befolyásolja a szervezet egészének, egy szervrendszerének, egy szervének, egy szövetének vagy egy sejttípusának a felépítését vagy működését. Nem soroljuk a betegségek közé valamilyen sérülés közvetlen következményeit, bár ezeknek a kezelésével is az orvostudomány foglalkozik. A betegségeket külső okok, illetve a szervezetben születéstől jelenlévő, vagy idővel megjelenő belső okok is kiválthatják. Külső ok lehet a kórokozók szervezetbe jutása, vagy a szervezet működéséhez szükséges anyagok elégtelen felvétele. Belső ok lehet egy genetikai hiba, de a betegség fakadhat a szervezetet felépítő struktúrák elfáradásából, vagy az élettani működések idővel bekövetkező megváltozásából.
Az állatok többsejtű élőlények, és sejtjeik sejtmagot tartalmaznak, tehát eukarióták. Az állati sejtek általában mind génből két másolatot tartalmaznak, tehát diploidok. Az állatok néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve szerves anyagokat fogyasztanak. Az elfogyasztott szerves anyagokat használják fel saját szerves anyagaik felépítésére, és az életműködéseikhez szükséges energiát is ezekből nyerik ki, tehát szénforrásukat tekintve heterotrófok. Az energiatermeléshez a legtöbbször oxigént használnak fel, tehát anyagcseréjük aerob. Az állatok döntő része szövetes, és sejtjeiknek nincsen sejtfala. Nagyobb részük kétoldali részarányos szimmetriát mutat, mivel csak a bal és jobb oldali részük szimmetrikus egymásra. A másik két szimmetriasík mentén feji és farki, illetve háti és hasi rész alakult ki. Sokszor képesek a helyváltoztató mozgásra, és a mozgáshoz a külvilágot valós időben észlelő érzékszerveik és idegrendszerük fejlődött ki, melyek a feji részre összpontosulnak. Ivarosan szaporodnak, bár az egyszerűbb felépítésű állatok, ritkábban az összetettebbek, képesek ivartalan szaporodásra is.
Állattan
Az állatok rendszerezésével, felépítésével és működésével foglalkozó biológia tudományág az állattan. Tágabb értelemben az állattanhoz sorolható más biológia tudományág is, mint például az állatok viselkedésével foglalkozó etológia, vagy az ökológiának azon része, amely az állatok élettelen és élő környezettel való kapcsolatát tárgyalja.
Az állatok eredete és változatossága
Az első állatok a tengervízben jelentek meg 600-700 millió évvel ezelőtt, és az összes ma élő állat ezeknek az egyszerű, ősi állatoknak a leszármazottja. A napjainkban is létező állattörzsek ősi képviselői megjelentek az élővilágban ezelőtt 500 millió évig bezárólag. Az állatok nagy változatosságot mutatnak. Becslések szerint ma majdnem 8 millió állatfaj él a Földön. A legkisebb állatok mikroszkopikus méretűek, amíg a legnagyobb állat, a kék bálna, majdnem 200 tonnás és több mint 30 méter hosszú. Az állatok életmódja változatos, lehetnek növényevők, ragadozók, mindenevők, dögevők, élősködök vagy törmelékevők. A legközismertebb felosztásuk a gerinctelen és gerinces állatok csoportja.
Gerinctelen állatok
A gerinctelenek állatoknak nincsen szilárd belső váza, amelyhez a mozgáshoz szükséges izomzat kapcsolódna. Többek között gerincoszlopuk sincs, innen származik az elnevezésük. Tulajdonképpen minden állat, amely nem gerinces, az gerinctelen. Tehát nem meglepő, hogy a gerinctelen állatok közé különböző felépítésű és bonyolultságú élőlényeket sorolunk. Az egyszerű felépítésű szivacsok nem érik el a szövetes szerveződési szintet. A csalánozók, amelyek közé a legtöbb medúza tartozik, szintén meglehetősen egyszerű felépítésűek, illetve szimmetriájuk még az ősibb sugaras típus, de szövetekkel már rendelkeznek. A férgek mind kétoldali részarányos szimmetriájú állatok. A gyűrűsférgek már valódi testüreggel rendelkeznek, legismertebb Magyarországon is élő képviselőjük a földi giliszta. A gyűrűsférgek szervei egészen fejlettek, és sok szerv szelvényenként ismétlődik, mint például a gerinctelenekre jellemző dúcidegrendszer idegdúcai is. A puhatestűekhez tartozó csigák és kagylók lassú mozgása vagy mozdulatlansága egyszerűbb felépítésre utalhat, valójában igen bonyolult felépítésű élőlények is lehetnek, fejlett idegrendszerrel és érzékszervekkel. Közéjük tartozik a legnagyobb méretű gerinctelen, az óceánok mélyén élő, akár 12-13 méter hosszúságot is elérő kolosszális tintahal. Az ízeltlábú fajok, például rovar, rák és pók fajok, száma 6-7 millió közé tehető, tehát a fajszám alapján az ízeltlábúak a legsikeresebb állatcsoportnak tekinthetőek. Testméretük viszonylag kicsi, a milli- és centiméteres tartományban mozog általában, de testfelépítésük ennek ellenére bonyolult. Nevüket járó lábaikról kapták, amelyek a kitin tartalmú szilárd külső vázzal, és az ehhez kapcsolódó, a gerincesekben is megtalálható harántcsíkolt izomzattal együtt gyors mozgást biztosít a számukra. Sokszor csak egyes csoportjaikban megtalálható különleges szervekkel rendelkeznek, ilyen például a rovarok légcsőrendszere.
Gerinces állatok
A gerinces állatoknak szilárd belső váza van, amelyhez a mozgásukhoz szükséges harántcsíkolt izomzat kapcsolódik. A belső váznak szinte mindig része a koponya és a gerincoszlop, az utóbbiról kapta a csoport a nevét. A koponya és a gerincoszlop nem pusztán a mozgásszervrendszer részei, hanem a csőidegrendszer központi részeit, az agyat és a gerincvelőt is védik. Az összes ma élő gerinces állat kétoldali részarányos szimmetriát mutat, illetve szövetes és valódi testüreggel rendelkezik. Az első gerincesek körülbelül 500 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. A gerincesek közé nagyjából 70 ezer faj tartozik, amely töredéke az ízeltlábú fajok számának. A gerincesek mérete általában a centiméteres, méteres tartományban helyezkedik el.
A gerinces állatok csoportjai
A legősibb gerinces csoporthoz, a halakhoz, tartozó állatok a víziben élnek, testfelépítésük ennek megfelelően áramvonalas, és kopoltyújukkal a vízben oldott oxigént veszik fel. A vizet elhagyó ősi halakból körülbelül 400 millió évvel ez előtt fejlődtek ki a kétéltűek, amelyeknek legismertebb képviselőik a békák. A kifejlett kétéltűek négy végtaggal rendelkeznek, illetve fejletlen tüdővel és bőrlégzéssel a levegőből veszik fel az oxigént. A kétéltűek sok szempontból már szárazföldi állatoknak tekinthetőek, bár a legtöbbször nedves környezetben élnek, és a szaporodásuk is a vízhez kötődik. Nagyjából 310 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a hüllők az ősi kétéltűekből. A hüllők tojással szaporodnak, tehát szaporodásuk már független a víztől, illetve elszarusodott bőrük megakadályozza a vízvesztést, így általánosságban már jobban alkalmazkodtak a szárazföldi élőhelyekhez. Legismertebb ma is létező csoportjaik a gyíkok, kígyók, teknősök és krokodilok. A dinoszauruszok ősi hüllők, amelyek 200 millió évvel ezelőtt uralkodó állatcsoporttá váltak a méteres mérettartományban, amíg nagyjából 66 millió évvel ezelőtt egy több mint 10 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódása a dinoszauruszok többségének kihalását okozta. Helyüket a dinoszauruszok közvetlen leszármazottjai, a madarak, illetve a más hüllőkből kifejlődött emlősök vették át. Mindkét csoport tagjai melegvérűek, amely a környezethez való rugalmasabb alkalmazkodást tesz lehetővé. A madarak mellső végtagjai, a szárnyak, illetve bőrük szarú függelékei, a tollak, a legtöbbször lehetővé teszi számukra a repülést. A repüléshez ideális alacsonyabb sűrűség eléréséhez a tüdőhöz kapcsolódó légzsákok, üreges csontok, és a fogakat elvesztve csőr fejlődött ki. A madarak a hüllőkhöz hasonlóan tojásokkal szaporodnak. Az emlősök ezzel szemben általában a méhben hordják ki utódjaikat, és születés után emlőikből táplálják azokat. Az emlősök általában négylábúak, és testüket szőr borítja, bár egyes képviselőik, mint például a bálnák, delfinek és fókák visszatértek a vízbe, és végtagjaik újra úszókká alakultak.
Az állatok és az ember
Az állatok döntő többsége természetes élőhelyén él, tehát vadállát. Néhány állatot az ember teljesen vagy részben háziasított, hogy saját céljaira használja őket. Ezeket az állatokat háziállatoknak hívjuk. Nincs teljesen egyértelmű meghatározás arra nézve, hogy mikor számít egy állat teljesen vagy részben háziasítottnak. Mindenesetre a sok-sok generáción, akár sok ezer éven keresztül fenntartott biológiailag kölcsönösen előnyös kapcsolat az állat és az ember között, illetve az intenzív nemesítés és tenyésztés egyértelműen jellemzi a háziállatokat. A háziállatok döntő többsége emlős vagy madár. Legelőször, több mint 15 ezer éve a kutyát háziasította az ember a farkasból. A macska nagyjából 10 ezer éve, amíg a ló 5-6 ezer éve háziállat. Az ember háziállatokhoz való viszonyulása alapján a háziállatok további csoportokba is besorolhatóak, bár az egyes állatok besorolása kultúráról kultúrára és emberről emberre is változhat. A haszonállatokat valamilyen hasznuk miatt tartják elsősorban, például a szarvasmarha tejet ad, a csirke tojást, a házisertés húsát valahol megeszik. A házi kedvenceknél a hasznosság sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem szempont, az állat puszta jelenléte, szórakoztató mivolta és szerethetősége a fontos. A társállat a házi kedvenchez hasonló, bár itt már az ember kötődése az állathoz az emberi kapcsolatokra hasonlít inkább.
A legfontosabb tudnivalók a biológia érettségi tételekről
A szóbeli biológia érettségin tételek alapján mérik fel a tudásod. A biológia érettségi tételekről elérhető információk sokszor ellentmondásosak, így nem egyszerű átlátni őket. Szeretnénk itt segíteni neked, hogy eredményesen tudjál felkészülni a szóbeli érettségire.
A tétel szerepe az oktatásban
Először érdemes áttekintenünk, hogy mi a tétel szerepe az oktatásban. A tétel egy tantárgy ismeretanyagának egy kisebb, jól körül határolt része. A tételek alapján legtöbbször szóbeli vizsgákon mérik fel a vizsgázó felkészültségét. Az egyes tételekben foglalt ismeretanyag mérete általában akkora, amelyet kellő mélységben el lehet mondani a szóbeli vizsga időtartama alatt. A tételekből álló tételsor sokszor lefedi a tantárgy teljes ismeretanyagát. A tételek tehát tagolják a tantanyagot, és nem csak a vizsga lebonyolításához kínálnak keretet, hanem segítenek a vizsgázónak az ismeretanyag elsajátításában. Sokaknak egy-egy tételhez egyszerűbb összegyűjteni a kapcsolódó ismeretanyagot, memorizálni azt, és a tételsor összes tételt kidolgozva könnyebb rendszerezni az egész tananyagot.
A közép- és emelt szintű szóbeli biológia érettségi tételek alapelvei
A biológia érettségi tételek pontos megfogalmazását, a tételekhez kapcsolódó szövegeket, ábrákat, irányító kérdéseket és szempontokat hivatalosan nem hozzák nyilvánosságra. A tételsoroknak mind a közép-, mint az emelt szinten legalább 20 tételt kell tartalmaznia. Egy tétel A.) és B.) feladatból áll mindkét szinten. Az A.) és B.) feladatnak két különböző témakörhöz kell tartoznia. A tételek vagy a tételek alá tartozó feladatok „címeit” legkésőbb 60 nappal az érettségi vizsgák megkezdése előtt nyilvánosságra kell hozni.
Középszintű biológia érettségi tételek
A középszintű szóbeli tételsort és a hozzá tartozó értékelési útmutatót az Oktatási Hivatal által megadott szempontok alapján az érettségi vizsgát lebonyolító iskola biológia szaktanára vagy szaktanárai állítják össze. A tételsor nem fedi le a biológia érettségi követelményrendszer összes témakörét. Egy tétel A.) feladata lehet 1.) laboratóriumi vizsgálat, amely a részletes érettségi követelményekben dőlt betűvel szedett szövegében le van írva, vagy 2.) fajismerethez kapcsolódó feladat. Ez utóbbi lehet a.) egy növény meghatározása és ökológiai igényeinek jellemzése, b.) állatok vagy növények felépítésének és ökológiai jellemzőinek összehasonlítása vagy c.) egy társulás jellemzése. Az A.) feladat kiváltható előre elkészített projektmunka bemutatásával. A B) feladatnak az ember felépítése, működése és egészsége, valamint a természet- és környezetvédelem témakörökből kell kikerülnie.
Emelt szintű biológia érettségi tételek
Az emelt szintű szóbeli tételsort és értékelési útmutatót központilag állítják össze. A tételsor az érettségi követelményrendszer minden fő témakörét érinti.
Az A.) feladatok címei nyilvánosak, élérhetőek az Oktatási Hivatal „Tájékoztató az emelt szintű szóbeli vizsgához, az A) feladat tételei” dokumentumában. Nem hivatalos információk alapján az A.) feladatok tartalma lényegesen eltérhet a hivatalos A.) feladat címektől. Néhány A.) feladat több témakört is érint, például „Az emberi vér” tételnél a vérzékenység öröklődésére vonatkozó kérdés nem az embertan, hanem a genetika témaköréhez tartozik. Összességében a hivatalosan közétett A.) feladat címek inkább témaköröknek tekinthetőek. Ha érdekelnek az előző évek érettségizői által közétett valódi biológia érettségi tételek, akkor látogasd meg a Budapesti Reáltanoda Biológia és Kémia tanulócsoportját a Facebookon:
A B.) tételek egy szöveg, kísérletleírás, és az ezekhez tartozó ábra, táblázat vagy grafikon elemzését tartalmazzák. Továbbá a B.) tételek között szerepelhet akár genetikai feladat is. A B.) tétellel nemcsak a lexikai tudást mérik fel, hanem a gondolkodási, logikai és elemző készségedet is. A hivatalos biológia emelt szintű szóbeli mintatételeket tanulmányozva pontosabb képet kaphatsz, hogy nagyjából mire számíthatsz a szóbeli érettségin.
Érdemes-e kidolgozni a biológia érettségi tételeket?
A kérdésre nincs egyértelmű válasz. Ha például a középszintű biológia érettségin a tételek címei valóban jól leírják a tételek tartalmát, akkor érdemes lehet kidolgozni őket. Az emelt szintű biológia érettségin a tételek A.) feladatainak címei jól lefedik az egész tananyagot, tehát a tételek kidolgozása az érettségi követelményrendszer alapján segíthet rendszerezni és memorizálni az ismeretanyagot. Másfelől az A.) feladatok címei nem írják le pontosan az érettségin kiadott A.) feladatok tartalmát, és szükséged lesz arra is, hogy a tételek tartalma közötti összefüggéseket is lássad. Továbbá az emelt szintű érettségin mind az írásbeli feladatsor, mind a szóbeli B.) feladatai gondolkodási, logikai és elemzői készségeket igényelnek, amelyek a tételek kidolgozásával és megtanulásával nem fejleszthetőek jól. Az emelt szintű biológia érettségire felkészülni összetett feladat, de a Budapesti Reáltanoda pont ebben szeretne neked segítséget nyújtani.
Lejjebb a weboldalon megtalálhatod az összes magyar nyelvű biológia érettségi feladatot, és a hozzájuk tartozó hivatalos megoldást, amelyeket a kétszintű érettségi 2005-ös bevezetése óta szerepeltek az érettségiken. Az emelt szintű érettségik a felső, a középszintűek az alsó táblázatban vannak. Ha célirányosan szeretnél gyakorolni, akkor hasznos lehet Gőz József táblázatos gyűjteménye, ahol a feladattípusok szerinti bontásban is megtalálhatod az érettségik feladatait. Ha a biológia érettségi érdekel általánosságban, vagy maga a középiskolai biológia tananyag, akkor jó kiindulópont lehet a Budapesti Reáltanoda kezdőlapja.
A táblázatban található fájl nevekben az 1-es szám az adott év magyar nyelvű feladatsorát és javítási útmutatóját jelöli, a 2-es szám az idegen nyelvű érettségik magyar nyelvű változatát, amely alapján a különböző idegen nyelvű feladatsorokat és javítási útmutatókat fordítják. A 2012-es Nemzeti alaptantervre (NAT) épülő középszintű érettségi feladatsoroknál és megoldásoknál a NAT12, a 2020-as NAT-ra épülőknél a NAT20 rövidítést használjuk. Az emelt szintű érettségiket 2024-től kezdve a 2020-as NAT alapján állítják össze. A kétszintű érettségi követelményrendszere kis mértékben 2010-ben, 2015-be és 2017-ben is módosult, de a különböző évek feladatsorai nagyjából egyenértékűek. A feladatsorok és javítási útmutatók hivatalos forrása az Oktatási Hivatal.
